Mint olvastátok a facebook csoportba be fejezem a blogot ennek két fontos oka van. Az egyik, hogy nem megy úgy az írás ahogy szeretném, a másik pedig, hogy megyek ki Angliába nagy valószínűséggel és nem lesz időm írni a részeket. Ugyanúgy elértek az oldalon és lehet ha hazajövök nyitok egy új blogot de az nem biztos, hogy 1D-s lesz :)
- Sajnálom Ana-nézett rá Zoé
- Nem kell sajnálnod, köszönöm, hogy megmutattad- hajtottam le a laptop tetejét.
- Most mit fogsz csinálni?-kérdezte aggódó tekintettek Zoé
- Megkeresem Harryt-rontottam ki az ajtón.
A fiúk a nappaliba voltak és tévét néztek.
- Harold gyere velem-néztem a göndör hajú srácra.
- Mi a baj?-jött ki velem a teraszra, ránéztem és megpofoztam-Ez mire volt jó?-fogta az említett testrészét
. Hogy mertél nekem hazudni ilyenbe?
- Miről beszélsz?
- Arról, hogy nem Matt erőszakolt meg hanem te, mindenre emlékszem Harry, mindenre!-hátrált egyet, de tűrte a pillantásomat.- Arra is, hogy Taylor volt az, aki elraboltatott és mégse adtad fel őt...miért?-most már szinte kiabáltam vele.
- Megfenyegetett-nézett rám, de az arca nem árult el semmit.
-Mivel?
- Azzal ha feladom akkor ő is feldob, hogy megerőszakoltalak és ezzel a srácok életét is tönkreteszi, mert bele tudja őket keverni.-hadarta
- Akkor miért volt a kórházba?-kérdeztem
-Nem tudom, nem kérdeztem.- csak néztünk egymással szembe, de egyikünk se mondott semmi.
Az ajtó hirtelen kivágódott és a ziháló Matt állt ott előttünk.
- Matt?-néztünk rá egyszerre Harryvel.
- Házasodjunk össze most-fogta meg a kezem és húzott be a házba
- Miről beszélsz Matt?
- Megkértem a kezed emlékszel-mondta idegesen
- Nem Matt nem kérted meg a kezem, csak akartad, de az nem ugyan az-húztam ki a kezem a kezei közül
- Emlékszel mindenre?-lepődött meg
- Igen-mondtam- Mit keresel itt?
- Miattad jöttem
- Nem megyek hozzád Matt, Harryvel hazudtatok nekem, átvertetek.
- De Ana-közeledett felém, de a kezem védekezően felemeltem
- Elmentem sétálni-hagytam ott őket.
- Várj Ana én is jövök-kiáltott utánam Louis.
Lassan csendben sétáltunk egymás mellett míg végül én törtem meg a csendet.
- Miért nem mondtad el az igazat?-kérdeztem
- Mert nem rám tartozott.
- De hisz mindig ott voltál mellettem Louis-álltam meg és a könnyeim már potyogtak.
- De nem azért, hogy beköpjem a legjobb haverom.
- Akkor miért?
- Ezért-megfogta a derekam közelebb húzott magához és megcsókolt.
Louis Tomlinson megcsókolt. Először nem kapcsoltam, hogy mi is történt minden olyan zavaros volt, de átöleltem és visszacsókoltam.
- Elenaor?-kérdeztem, mikor az ajkunk elvált egymástól
- Már nagyon rég nem vagyunk együtt-mondta
- Louis, Harry a legjobb barátod.
- Tudom-nézett fel a csillagos égre- Ezért voltam csak melletted, de már akkor elvesztett, hogy hazudott neked.
- Igaz, de akkor nekem csak egy barát vagy.
- És nem lehetek több?-fogta meg a kezem.
- Nem tudom, minden olyan zavaros.
- Meg kell beszélned a fiúkkal a dolgot-folytattuk tovább a sétát
- Nincs mit megbeszélni, mind a ketten hazudtak nekem, ezt nem tudom megbocsájtani nekik Loui
- De megfogsz nekik, mert ilyen vagy nem tudsz haragudni rájuk
- Nem tudhatod.
- Majd meglátod-lépkedett mellettem mosolyogva
A szívem vadul kalimpált a vérem pedig csak úgy forrt, nem tudtom mi lehet ez az érzés talán a harag amit érzek az okozza ezt a reakciót.Az üresség belülről emésztett, jobb volt míg nem tudtam semmit, addig nem éreztem magam így, Louis nem mondott semmi csak figyelte az arcom, majd egyre gyorsabban kezdett sétálni mellettem. A világ mintha felgyorsult volna én pedig lassulok, nem tudok futni. Minden lassan szétesik körülöttem senki nem figyel a kiáltásomra csak mosolyogva integetnek.Mintha ólmot öntöttek volna az egész testemre csak álltam az üres utcán egyedül Louis sehol. A lámpák villogni kezdtek, majd elpattant az izzó és eltört az üveg, hangos csörömpöléssel ért mellettem földet.
Féltem, hogy az általam megteremtett világ lassan úgy törik össze mint a lápa üvege csak nem nagy robajjal hanem, olyan halkan, hogy észre se fogom venni.
- Minden rendben?-rázta meg a vállam Louis
- Nem-mondtam, ő meg csak nézett rám- Nem is vagy velem.
- Tessék?
- Nem létezik ez az egész én nem itt vagyok Linda nem is halt meg és nem is Harry unokatestvére, semmi közük egymáshoz csak névrokonok-hadartam.
Louis csak bámult rám, majd minden elsötétült és kivilágosodott.Feküdtem, fehér plafon tárult elém,gépek csipogását hallottam és a kezembe infúzió volt vezetve, mellettem pedig Linda ült.
- Felébredtél kislány-ugrott oda hozzám
- Meghaltam?-kérdeztem rekedtes hangon, a szám ki volt száradva.
- Nem-mosolygott-Tudod mi történt?- nem mondtam semmit csak megráztam a fejem- One Direction koncerten voltunk, hazafele hülyéskedtünk és majdnem elütött engem a kocsi de te elrántottál és most miattam fekszel itt, 1 és fél hónapig kómába voltál, annyira sajnálom Ana, az orvos már felajánlotta, hogy levesznek a gépekről.
- De felébredtem-mondtam
- Igen fel-ölelt meg sírva a lány.
Anyáék sírva fakadtak mikor meglátták, hogy felkeltem, és kezdődhetett az a sok teszt elvégzése. Viszont attól nem tudtam szabadulni, hogy az egész történet a fejembe csak kitaláció volt. Nem történt meg semmi az ég világon semmi.
-Minden rendben van kisasszony, a kómája alatt viszont nagy intenzíven hallucinált, bármi is volt az nem történt meg és ne befolyásolja az életét-mondta az orvos miközben tett egy pamacsot a vérvétel helyére.
- Ana nézd kik vannak itt-nyitott be anya és vele együtt jött be az öt fiú.
Azért jöttek mert hallották mi történt a koncert után és már egyszer volt ilyen baleset, csak nem ilyen súlyos. Harryre néztem akinek az aggódó tekintete mellett volt valami más is. Egy órát voltak velem a fiúk, majd mielőtt elmentek volna egy papírcetlit nyomott a kezembe Harry. A telefonszáma és az volt ráírva, hogy hívj fel.
Egyáltalán nem gondoltam, hogy mit fogok tenni a papírt darabokra téptem és most boldogan élek a normális barátommal a normális életemmel, sztárok, paparazzók és féltékeny barátnők nélkül.