2013. június 23., vasárnap

Huszonkilencedik rész./ Utolsó rész

Halihooo.!
Mint olvastátok a facebook csoportba be fejezem a blogot ennek két fontos oka van. Az egyik, hogy nem megy úgy az írás ahogy szeretném, a másik pedig, hogy megyek ki Angliába nagy valószínűséggel és nem lesz időm írni a részeket. Ugyanúgy elértek az oldalon és lehet ha hazajövök nyitok egy új blogot de az nem biztos, hogy 1D-s lesz :)


Zoé laptopján minden megtaláltam amit írtam szóról szóra. Az emlékek csak úgy kavarogtak a fejembe, majdnem, hogy mindenre emlékeztem, de ami a legjobban bántott. hogy Harry hazudott nekem.
- Sajnálom Ana-nézett rá Zoé
- Nem kell sajnálnod, köszönöm, hogy megmutattad- hajtottam le a laptop tetejét.
- Most mit fogsz csinálni?-kérdezte aggódó tekintettek Zoé
- Megkeresem Harryt-rontottam ki az ajtón. 
A fiúk a nappaliba voltak és tévét néztek.
- Harold gyere velem-néztem a göndör hajú srácra.
- Mi a baj?-jött ki velem a teraszra, ránéztem és megpofoztam-Ez mire volt jó?-fogta az említett testrészét
. Hogy mertél nekem hazudni ilyenbe?
- Miről beszélsz?
- Arról, hogy nem Matt erőszakolt meg hanem te, mindenre emlékszem Harry, mindenre!-hátrált egyet, de tűrte a pillantásomat.- Arra is, hogy Taylor volt az, aki elraboltatott és mégse adtad fel őt...miért?-most már szinte kiabáltam vele.
- Megfenyegetett-nézett rám, de az arca nem árult el semmit.
-Mivel?
- Azzal ha feladom akkor ő is feldob, hogy megerőszakoltalak és ezzel a srácok életét is tönkreteszi, mert bele tudja őket keverni.-hadarta
- Akkor miért volt a kórházba?-kérdeztem
-Nem tudom, nem kérdeztem.- csak néztünk egymással szembe, de egyikünk se mondott semmi.
Az ajtó hirtelen kivágódott és a ziháló Matt állt ott előttünk.
- Matt?-néztünk rá egyszerre Harryvel.
- Házasodjunk össze most-fogta meg a kezem és húzott be a házba
- Miről beszélsz Matt?
- Megkértem a kezed emlékszel-mondta idegesen
- Nem Matt nem kérted meg a kezem, csak akartad, de az nem ugyan az-húztam ki a kezem a kezei közül 
- Emlékszel mindenre?-lepődött meg
- Igen-mondtam- Mit keresel itt?
- Miattad jöttem
- Nem megyek hozzád Matt, Harryvel hazudtatok nekem, átvertetek.
- De Ana-közeledett felém, de a kezem védekezően felemeltem
- Elmentem sétálni-hagytam ott őket.
- Várj Ana én is jövök-kiáltott utánam Louis.
Lassan csendben sétáltunk egymás mellett míg végül én törtem meg a csendet.
- Miért nem mondtad el az igazat?-kérdeztem
- Mert nem rám tartozott.
- De hisz mindig ott voltál mellettem Louis-álltam meg és a könnyeim már potyogtak.
- De nem azért, hogy beköpjem a legjobb haverom.
- Akkor miért?
- Ezért-megfogta a derekam közelebb húzott magához és megcsókolt.
 Louis Tomlinson megcsókolt. Először nem kapcsoltam, hogy mi is történt minden olyan zavaros volt, de átöleltem és visszacsókoltam.
- Elenaor?-kérdeztem, mikor az ajkunk elvált egymástól
- Már nagyon rég nem vagyunk együtt-mondta
- Louis, Harry a legjobb barátod.
- Tudom-nézett fel a csillagos égre- Ezért voltam csak melletted, de már akkor elvesztett, hogy hazudott neked.
- Igaz, de akkor nekem csak egy barát vagy.
- És nem lehetek több?-fogta meg a kezem.
- Nem tudom, minden olyan zavaros.
- Meg kell beszélned a fiúkkal a dolgot-folytattuk tovább a sétát
- Nincs mit megbeszélni, mind a ketten hazudtak nekem, ezt nem tudom megbocsájtani nekik Loui
- De megfogsz nekik, mert ilyen vagy nem tudsz haragudni rájuk
- Nem tudhatod.
- Majd meglátod-lépkedett mellettem mosolyogva
A szívem vadul kalimpált a vérem pedig csak úgy forrt, nem tudtom mi lehet ez az érzés talán a harag amit érzek az okozza ezt a reakciót.Az üresség belülről emésztett, jobb volt míg nem tudtam semmit, addig nem éreztem magam így, Louis nem mondott semmi csak figyelte az arcom, majd egyre gyorsabban kezdett sétálni mellettem. A világ mintha felgyorsult volna én pedig lassulok, nem tudok futni. Minden lassan szétesik körülöttem senki nem figyel a kiáltásomra csak mosolyogva integetnek.Mintha ólmot öntöttek volna az egész testemre csak álltam az üres utcán egyedül Louis sehol. A lámpák villogni kezdtek, majd elpattant az izzó és eltört az üveg, hangos csörömpöléssel ért mellettem földet.
Féltem, hogy az általam megteremtett világ lassan úgy törik össze mint a lápa üvege csak nem nagy robajjal hanem, olyan halkan, hogy észre se fogom venni.
- Minden rendben?-rázta meg a vállam Louis
- Nem-mondtam, ő meg csak nézett rám- Nem is vagy velem.
- Tessék?
- Nem létezik ez az egész én nem itt vagyok Linda nem is halt meg és nem is Harry unokatestvére, semmi közük egymáshoz csak névrokonok-hadartam.
Louis csak bámult rám, majd minden elsötétült és kivilágosodott.Feküdtem, fehér plafon tárult elém,gépek csipogását hallottam és a kezembe infúzió volt vezetve, mellettem pedig Linda ült.
- Felébredtél kislány-ugrott oda hozzám
- Meghaltam?-kérdeztem rekedtes hangon, a szám ki volt száradva.
- Nem-mosolygott-Tudod mi történt?- nem mondtam semmit csak megráztam a fejem- One Direction koncerten voltunk, hazafele hülyéskedtünk és majdnem elütött engem a kocsi de te elrántottál és most miattam fekszel itt, 1 és fél hónapig kómába voltál, annyira sajnálom Ana, az orvos már felajánlotta, hogy levesznek a gépekről.
- De felébredtem-mondtam
- Igen fel-ölelt meg sírva a lány.
Anyáék sírva fakadtak mikor meglátták, hogy felkeltem, és kezdődhetett az a sok teszt elvégzése. Viszont attól nem tudtam szabadulni, hogy az egész történet a fejembe csak kitaláció volt. Nem történt meg semmi az ég világon semmi.
-Minden rendben van kisasszony, a kómája alatt viszont nagy intenzíven hallucinált, bármi is volt az nem történt meg és ne befolyásolja az életét-mondta az orvos miközben tett egy pamacsot a vérvétel helyére.
- Rendben.
- Ana nézd kik vannak itt-nyitott be anya és vele együtt jött be az öt fiú.
Azért jöttek mert hallották mi történt a koncert után és már egyszer volt ilyen baleset, csak nem ilyen súlyos. Harryre néztem akinek az aggódó tekintete mellett volt valami más is. Egy órát voltak velem a fiúk, majd mielőtt elmentek volna egy papírcetlit nyomott a kezembe Harry. A telefonszáma és az volt ráírva, hogy hívj fel.
Egyáltalán nem gondoltam, hogy mit fogok tenni a papírt darabokra téptem és most boldogan élek a normális barátommal a normális életemmel, sztárok, paparazzók és féltékeny barátnők nélkül. 

Mert bár nem beszélünk róla, de megtörtént, mi tudjuk,Csak két ismerős vagyunk, kiknek volt még közös múltjuk- Harry Styles.



7 megjegyzés:

  1. eeeez neeeeeeeem igaaaaz! :|
    Nem törtèntek meg azok a sok joo, vicces, hülye dolgoook? Oooooo.. most nagyon csalódott vagyok :(
    nem kellett volna igy törtènnie. annyira szerettem ezt a blogot, mindig izgalommal vàrtam az uj rèszt, erre tessèk..
    nagyon kàr èrte hogy igy törtènt.

    VálaszTörlés
  2. Nekem sem tetszett sajnálom...mindenesetre jó volt olvasni a blogod.

    VálaszTörlés
  3. Szerintem egyedul az kar, hogy befejezted! Ekkora csavart nem vart senki, igy meg hatasosabb volt. Nagyon ugyesen megoldottad :) nagyon jo leet, pont mint az osszes tobbi resz:) sajnalom, hogy befejezed a blogot, de ez a te dontesed. Remelem meg fogsz irni :)

    VálaszTörlés
  4. Hát én is nagyon sajnálom, hogy abba hagyod a blogot. Imádtam olvasni. Bár csak egy hete (max. kettő) találtam rá, de mindig izgultam mire lapozok tovább. Sajnálom, hogy vége, de te döntésed. Nagyon imádtam és mindig is emlékezni fogok rá. (Csak ne töröld még visszaszeretném olvasni. Sokszor)
    Puszi: egy örök rajongó

    VálaszTörlés
  5. Nagyon köszönöm mindenkinek, hogy olvasta a blogom Imádlak Titeket nem fogom törölni és ha jól alakulnak a dolgok lehet még írni fogok :)♥

    VálaszTörlés
  6. Nagyon jó befejezés lett, grat! Ügyes vagy! :)

    VálaszTörlés
  7. Cya jó régen befejezted a blogot, de nagyon tetszik és itt egy díj tőlem http://onedirectionxharrystylesx.blogspot.hu/2013/08/1-dij.html?m=1

    VálaszTörlés