Huszonötödik rész.

Sziasztok!(:
 Meghoztam a következő részt, viszont szomorú vagyok nagyon mert 3 komit kaptam csak és -1 feliratkozót. Tudom mostanában nem írok, olyan jó részeket de igyekszem csak elég nehéz a sulim mellett főleg hogy az utolsó héten is 4 Tz-t írok. Azért remélem nem pártoltok el mellőlem :).

music.

Jó pár hét telt el azóta, hogy itt vagyok még mindig nem emlékszem semmire anyámék,Matt, Harry és Anne van mellettem meg Harry legjobb barátai, de ők inkább csak lopják a napot nálam. Az orvos szerint ütést kaptam a a koponyám egyik idegrendszerére ami károsította a memóriámat és ideiglenes emlékezetkiesésem van, gyakorlatilag azt jelenti, hogy az egyik nap úgy ébredek fel, hogy mindenre emlékszem ez hetek,hónapok vagy akár évek kérdése.
- Doktor úr mikor mehetek haza?-kérdeztem miközben az orvos megvizsgálta a pupilláimat,
- Már ma-mosolygott.- A repülőn is minden rendben lesz.
- Repülőn?-néztem rá kérdően.
- Hát visszamegy Londonba.-mondta majd kiment és Matt jött be egy bőrönddel.
- Mi az hogy Londonba megyek?-kérdeztem
- Tudom, hogy nem szóltunk neked, de édesanyádék azt szeretnék, hogy minél távolabb legyél most Brooklyntól.
- De miért?
- Ami történt veled az nem normális Ana, nem találták meg azt a személyt aki ezt tette veled és sokkal jobb ha a közelembe vagy én megtudlak védeni.
- Úgy mint most?-mondtam szemrehányóan?- Akkor miért nem voltál velem, miért?-kiáltottam rá sírva.
- Nem tudod mennyiszer élem át azt amikor Harry a karjaiban kihoz, fel fehér voltál és mindened tiszta vé, akárhányszor rágondolok elkap az ideg de megtalálom azt aki ezt tette veled, megígérem- lépett mellém teljesen.
- Úgy félek-néztem a padlóra mert azok a szemek zavarba hoztak
- Itt leszek melletted és Harryék is.
- Ti rosszban vagytok nem?
- Nem vagyunk már jó barátok, de annyira rosszba se vagyunk.
- Mi történt köztetek, egy lány igaz?-vigyorogtam
- Nem is tudod még milyen lány- nézett mélyen a szemembe.
- Miért jegyeztél el ha azt a lányt szereted?
- Majd rájössz idővel- ölelt magához.
- Azt mondtad múltkor, hogy filmezel akkor, hogy leszel velem?
- Max 1 és fél hónap míg távol leszek, nagyon elhanyagoltam mostanában a filmezést és sokat csúsztunk. Harryék is sokat csúsztak az albumukkal és a turnéjukkal.
- Ja igen, mesélte, hogy van egy bandájuk és azaz 1 hónap sok, hol leszek én addig?
- Turnézol, mint menedzser.-kezdte el pakolni a ruháim.
- Kinek a menedzsere?
- Hát a One Direction, Harryvel és a fiúkkal.
- Az ő menedzserük vagyok?
- Bizony, de készülődj mindjárt indul a gép.
Óvatosan kikászálódtam az ágyból megmosakodtam, felvettem egy farmert hozzá egy fehér toppot és egy sima tornacipőt.Úgy néz ki fogytam, mert a gatya majdnem leesett rólam egész úton azt húzkodtam.A reptéren a többiek már vártak, a bőröndöket segítették cipelni Anne pedig az előző járattal haza ment, mert megbeszélése volt.Anyáéktól elköszöntem és megkérték Mattet, hogy nagyon vigyázzon rám. A repülőn Louis mellé ültem egy ideig csak a felhőket bámultam, majd arra lettem figyelmes, hogy Louis tanulmányoz.
- Ne haragudj,csak nem értek valamit- mondta lassan és artikulálva.
- Louis nem hülye vagyok hanem amnéziás csak az elmúlt 2 évből maradtak fenn homályos képek.
- Jó értem-beszélt normálisan, de nem fura ülsz a gépen a leendő férjeddel akit nem ismersz és a sráccal akibe szerelmes vagy meg 3 fiúval akiről azt se tudtad, hogy léteznek.
- De igen fura.
- Csak ennyi?
- Harry elmondta, tiszta lappal akar indulni, ahogy Matt is azt hiszem-motyogtam.
- Értem
- Nem hiszem, hogy szerelmes lettem volna Harrybe ha itt van Matt-mondtam.
- És mit akarsz tenni a közeljövőbe?-fordult felém teljes testével Louis.
- Hát megyek veletek turnézni és próbálok mindent jobb szemmel látni- néztem ki újra az ablakon.
Úgy éreztem, mintha a felhők gyásztáncot jártak volna a repülő szárnyai alatt. Próbáltam emlékezni, de csak azt értem el, hogy mély álomba szenderültem és már csak arra keltem, hogy Matt kelteget.
- Megérkeztünk-mondta
- Nem is a repülőn vagyunk.
- Nem már itthon, csak nem akartunk felkelteni úgy aludtál.
- Értem-szálltam ki a kocsiból.
A fiúk bevitték a bőröndöt én pedig bebotorkáltam a hatalmas házba, nem éreztem, hogy idegen lennék. Anne a konyhába főzött Matt pedig bekísért a szobámba.
- Sajnálom, hogy nem tudok itthon maradni és itt kell lenned. Hozzám is mehetnél de féltelek-mondta
- Semmi baj, olyan ismerős ez a hely-néztek körül a szobába.Az este mindenki együtt vacsorázott, Matt 9-kor ment mert 3-kor ment a gépe. Zuhanyoztam, majd lefeküdtem az ágyba,de egy ideig csak forgolódtam.
Reggel az ébresztőre keltem ma el kellett mennem a fiúkkal próbára,de előtte egy sajtótájékoztatóra. Magamra kaptam egy fekete farmert és hozzá egy toppot blézerrel és a fekete csizmámmal. Anne reggelre csinált pirítóst, gyorsan megkajáltunk Harry pedig bevitt a munkahelyemre. Érdekes olyan munkát elvégezni amikor azt se tudod mit kellene csinálnod. Megkaptam az utasításokat és nem kellett sok mindent csinálnom csak kordába tartani a fiúkat. A sajtótájékoztató nagyon jól ment egy ideig, majd Niall odaállt mellém  és elkérte az üvegét.
- Olyan éhes vagyok- támaszkodott nekem.
- Most ettél vagy 15 perce.
- Már 15 perce?-nézett rám rémülten.
- Az nem sok Niall.
- De nagyon is az- háborgott
Nem értettem a kirohanását és csak egy pillanatra néztem el mikor arra lettem figyelmes, hogy Niall csöpögő szájjal bámul.

- Megkérdezzem, hogy ezt miért csinálod, vagy hagyjam rád?
- Megkérdezni, megkérdezheted de nem válaszolok úgyse.
- Hát jó- léptem kicsit arrébb, de pont Harrybe ütköztem.
- Minden rendben?-nézett rám aggódva,
- Azon kívül, hogy olyan munkát kell végeznem amire nem is emlékszem és Niall csöpögteti a szájából az ásványvizet, igen azt hiszem jól vagyok.-mondtam gondolkodva- Ja kihagytam, hogy nem emlékszem semmire, mert egy Mucsai vagyok
- Hogy mi vagy?-lepődött meg
- Valami mucsai, nem tudom mit jelent.
- Én igen- mosolygott rám Harry, de ebbe a mosolyba annyi minden volt, hogy a szívem majdnem kiugrott a helyéről.
Vége lett az interjúnak és mehettünk próbálni a fiúk inkább csak hülyültek és a szemem azóta a mosoly óta le nem tudtam venni Harryről. Valami nem hagyta, hogy másfelé nézzek csak őt láttam magam előtt. Rejtélyes kapocs volt köztünk amit nem tudtam lerázni magamról. Rám nézett és mosolygott én is visszamosolyogtam, de ennyi. Tartózkodó volt.
- Milyen lány volt az aki miatt összevesztetek Mattel?- kérdeztem Harryt miközben hazafele tartottunk.
- Egy nagyon szép és okos lány akkoriban csodás nyár volt az életem, vidám napsütésben kiapadhatatlan patakként csordogált, míg ő mellettem volt, de mióta magamra hagyott, a felkavaró ősz szomorú magányosságban örvénylett körülöttem, és rántott magával egyre mélyebbre, míg végül lehet, hogy örökre elvesztettem a feledés homályába- mondta
- Ennyire szeretted?
- Jobban, mint bármit.
- Buta az a lány, hogy elhagyott egy ilyen fiút- néztem rá mosolyogva,de ő csak az utat nézte és nem viszonozta a mosolyt, egészen hazáig.
- Megjöttünk-mondta majd segített kiszállni a kocsiból.- Óvatosan-fogta meg a derekam mert majdnem orra buktam.
- Köszönöm-kapaszkodtam meg benne, majd felnéztem rá.
- Ana én-kezdett bele, de nem engedtem, hogy befejezze.
Megcsókoltam, nem tudom miért, de ahogy az ajkunk összeért a gondolatok cikáztak a fejembe. Szorosan magához húzott megfogta a tarkóm és úgy csókolt mintha féltene, hogy eltűnök. Nem jutott eszembe semmi a csóktól, de az biztos Harrynek nagy fájdalmai vannak amiatt a lány miatt.